Szibériai vagy lénai

Tokhal

A szibériai tok vagy lénai tok (Acipenser baerii) a sugaras úszójú csontos halak porcos ganoid csoportján belül a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.
Ide sorolnak több mint húsz fajt, köztük a szélesebb körben ismert kecsegét és vizát is. Gyakran találkozhatunk a család említésekor a két legnagyobb nem, az Acipenser és a Huso szerinti elnevezéssel is.

A tokhal az egyik legősibb halfaj, kialakulásuk egészen a dinoszauruszokig, azaz közel 200 millió évvel ezelőttre vezethető vissza. Eredeti élőhelye Oroszország, Kazahsztán, Mongólia és Kína, de több más országba is telepítették és tenyésztik sikeresen.

Természetes állománya miatt őshazájában védettség alatt áll. Egyedszámának csökkenése hátterében az áll, hogy ízletes és szálkamentes húsa miatt válogatás nélkül halásszák, így nagyon kevés hal éri el az ivarérett állapotot. A szibériai folyókban megépített vízlépcsők sem kedveznek szaporodásuknak, hiszen azok megakadályozzák őket ívási vándorlásukban.

Már említett finom húsuk és az ikrájukból készített értékes kaviár az orvhalászok kedvenc célpontjává tette őket, így természetesen élőhelyükön a kihalás fenyegeti őket.

Vad körülmények között testhossza elérheti a 3 métert, tömege akár a 100 kg-ot is. Teste hengeres, feje kúpos, orra megnyúlt.

Alsó állású szája közepes méretű, alsó ajka középben megszakított, felső ajka pedig enyhén csúcsos. Hosszú és sima bajuszszálai hátrasimítva elérik a felső ajkat, megkülönböztetve ezzel a többi tokfajtól.
Színe háttájékon barnás fekete, vagy barnás szürke, hasa fehéres, míg oldala a hátához hasonló, de enyhébb színezetű.

Tokhal